Palermot a főníciaiak alapították, majd később görög gyarmat lett. Ebben az időben itt uralkodó türannosz, a szürakuzai Gelosz összetűzésbe került a punokkal. A háborúk során a punok elkezdtek letelepedni a sziget nyugati oldalán. Az időszámításunk előtti 480-as évben volt az imerai csata, ahol a görögök legyőzték a punokat. 65 évvel később a karthagoiak visszatértek a szigetre és Hannibal vezetésével elűzték a görögöket. A rómaiak szerették volna megszerezni ezt a stratégiailag rendkívül fontos területet, ezért lerohanták a punokat. A történelem ezeket a harcokat Pun háborúként ismeri. Több, váltakozó sikerű hadjárat után végül a rómaiaknak sikerült megkaparintaniuk a területet és i.e. 254-ben római uralma alá került. A Birodalom provinciájaként ekkor Panormusnak hívták.

A Római Birodalom bukása után kis ideig gót, majd 831-től arab fennhatóság alatt állt. Ekkor indult virágzásnak a város. Az arab időszak egészen 1072-ig tartott, amikor a normannok az itt lakó iszlám közösség elleni keresztes hadjárat alkalmával elfoglalták a területet. 1194-től következett a Hohenstaufen-királyok uralkodása, őket váltották a pápaság támogatását élvező Anjou-házi uralkodók.

1282-ben felkelés tört ki (nagymértékben köszönhető az Anjouk ténykedésének), amelyet szicíliai vecsernyének szokás nevezni. Az Anjoukat a spanyol Aragóniai-ház váltotta és a trónon maradtak egészen a XVIII. század elejéig. Őket aztán előbb az osztrákok (1720-1738), majd a spanyol Bourbonok követték. Ez utóbbiak nemcsak Palermot, hanem egész Szicíliát uralmuk alatt tartották, de 1860-ban Garibaldi vezetésével felszabadították. Ezeknek a harcoknak magyar vonatkozásai is vannak, mivel Türr István és Tüköry Lajos is fontos alakja volt a győztes csatának.

Garibaldi szobor (Foto: Flickr by minipixel)